sziasztok!
a következő órára erről a fotóról várunk tőletek véleményeket, érzéseket, gondolatokat, észrevételeket 6-8 mondatban, komment formájában. ezt itt a bejegyzés alatt a komment linkre kattintva érhetitek el. jó munkát mindenkinek, határidő hétfő!
megj.: a képre kattintva megjelenik nagyban, aztán jobb klikkel lementhetitek.
ha valaki elakad - email bármelyikünknek.
19 Comments:
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
(http://www.planetperplex.com/img/magritte_blank_check.jpg)
(Mellesleg Randolph Blake Észlelés című könyvének ez a borítója.)
Valószínűleg az erre való asszociációt elsődlegesen az erdő, és a lófej okozta, másodlagosan pedig a ló mögötti fák fényben való megtörése.
Nagyon érdekesnek találom a kép térbemutatását. A bal oldalon a horizont felé futnak a fák sorai, a jobb oldalon pedig mintha épp ellenkezőleg, mi lennénk a horizont, és a fasorok felénk irányulnának. Ezt az ellenpontozást a lófejjel és a fénykezeléssel méginkább hangsúlyozza.
A ló "mimikája" :) is mintha ezt az észlelésbeli bravúrt fejezné ki cinkos pillantásával.
meglepő, hogy bár a kép a természetben *fogant*, mégis (számomra) rendkívül természetellenes (sorba rendezett fák; egy felnyergelt ló közeli portréja)...
pedig a ló akkor szép, ha szabad; a fa pedig akkor, ha kedvére nő, ott, ahol akar.
a kinagyított képben találtam valamit, ami tetszett. a fa lombokon átszűrődő napsugarak vízcseppként mosódtak el, s kontrasztként rajzolódtak ki a ló pöttyei.
mindent összevetve,
egész esztétikusnak is lehetne találni,
(de nekem nem tetszik).
míg a fák sorai a térérzet kitágítását hivatottak prezentálni, vagyis a térmélységet megteremteni - emiatt a kép egymástól elkülönülő, két szegmensre osztható.A ló feje nemcsak a kép mélységének szempontjából fontos kompozíciós elem, hanem a fotó horizontális síkját is két részre osztja. A kontraszt is ezt az oppozíciót követi, a kép bal oldalától fény és a külvilág)a jobb oldal felé sötétül a kép (az erdő belseje)- a ló tekintete pedig a sötét felé tekint.
tamajko
míg a fák sorai a térérzet kitágítását hivatottak prezentálni, vagyis a térmélységet megteremteni - emiatt a kép egymástól elkülönülő, két szegmensre osztható.A ló feje nemcsak a kép mélységének szempontjából fontos kompozíciós elem, hanem a fotó horizontális síkját is két részre osztja. A kontraszt is ezt az oppozíciót követi, a kép bal oldalától fény és a külvilág)a jobb oldal felé sötétül a kép (az erdő belseje)- a ló tekintete pedig a sötét felé tekint.
Nem tudom, hogy a feladat celja a kompozicio, a fenyek, a melysegelesseg elemzese-e, de ugy gondolom, ha par mondat megfogalmazasat kertetek, talan egy az elso impressziora vagytok kivancsiak...
igen erre gondoltunk..
/Internetes problémáim akadtak,így kicsit késve ugyan, de csatolom./
először is köszönöm a reakciókat a képemre..nem tudom elhangzott-e már valami a szerzővel kapcsolatban, annyit talán érdemes tudni, hogy egy szaktársatok vagyok
A "tanár urakkal" úgy gondoltuk talán nem ártana, ha én is írnék pár sort
Tehát:
Általánosságban elmondható a legtöbb kommentre, hogy -soksor egymás reakcióit ismételve- túlságosan a külsőségekre, képszerkesztési eszközökre (mélység, kompozíció, arányok stb) koncentrálnak, egyszóval raconalizálnak.
Természetesen ezek is részei, alkotóelemei a képnek, de egy kép -ha igazán kép- nem innen indul ki. Sem a készítés, sem a kép befogadása.
Az első az érzés, egy hangulat megsejtése, fokozása. Mintegy ajtónak a megtalálása, amin aztán -elmélyülve- be lehet menni.
Itt persze megállít a klasszikus probléma, a szavakkal történő visszaadás nehézsége, könnyen száraz frázisokká váló volta. Azt gondolom azonban , hogy lehetséges és nem hiábavaló próbálkozás ha megpróbáljuk megformálni benyomásainkat. De ennek a formálásnak -ha eszköze a szó- inkább az irodalomhoz kell közelebb állnia, mint a tudományos leírásokhoz. Előbb az érzések, aztán miértek és hogyanok.
Bár meggyőződésem, hogy inkább a kép beszéljen , mint az alkotó a képről, pár szót talán megér, h mi mit indított el bennem...
fura, hogy szinte senki sem arról ír, ami számomra a kép lényege, a "kimondani"/megmutatni késztetett érzések kiindulópontja...
csak páran utaltak rá
nevezetesen :
a ló szemének és a mellette levő fényfoltnak a kapcsolatára
számomra onnan indul ki az egész kép
Látszólag szeparálódnak csak el a dolgok...a leglényegesebb összekapcsolja őket....ez pedig -bár jó lenne ha felesleges lenne leírnom- a fény
úgy is mondhatnám, hogy a főszereplő itt a fény, aztán a ló, aztán csak az erdő...
Ha városi környezetben, pl panelházak között szűrődne be ez a fény a ló szeme mellé, akkor is működne a dolog...nem lenne persze ugyanaz, mert számít, h itt fák vannak, de nem ez az elsődleges
Persze láthatóak a civilizáció nyomai (sorba rendezett fák, kantár) de miért jelente feltétlenül rombolást, hanyatlást, “determináltságot”?
A hangsúly a Most-on van..amit maga a fotó mivolt(a pillanat megragadása) is generál, de leginkább a fényfolt "pont odaesése"...igen ott az az út, meg a ló feje/nézésiránya is mutat valamerre, mindkettő a folytatás valamilyen lehetőségét hordozza magában...de az a fény akkor és ott esik pontoda...és az a lényeg
Remélem nem voltam túl didaktikus…Valószínűleg nem ér meg ennyi szót ez a kép, mindenesetre ennek a képnek mélységétől függetlenül azt szorgalmaznám, ha először az érzések, az érzeti benyomások működnének, csak aztán a ráció...először sejtsük meg a képet,aztán ezt folyamatosan szem előtt tartva próbáljuk meg értelmezni/másoknak is megmutatni, hogy nekünk mit jelent.
Köszi, h végigolvastátok
Szabó Linda
az elemzés számomra nem azt jelenti elsősorban, hogy a saját érzéseimet öntsem érzékelhető formába, sokkal inkább érdekel az, hogy ezeket a saját benyomásokat, hogyan tudom a ráció medrébe kovácsolni, azaz mindeki számára értehtővé tenni. én magamat alapvetően tudományos beállítottságúnak tartom, annak ellenére, hogy elég szkeptikus is vagyok (asszem ez el is várható egy elméleti embertől) a tudományos módszerekkel, a tudomány hatáskörével kapcsolatosan, mint ahogy azt már fentebb dióhéjban jeleztem.
nálam a kép befogadása, nem azon a vonalon halad mint az elemzésírás. ellentétes a folyamatok. míg az első esetben átadom magam az élménynek és ezt követően (nem minden esetben) valamiféle racionalizáció felé közelítek (pl.: összekapcsolom más hasonló benyomásokkal), addig a második esetben pont fordítva a kimondhatótól, leírhatótól, racionálistól közelítek a kimondhatalan, leírhatatlan érzéki benyomások felé, abban reménykedve, hogy jobban nyakon tudom csípni így a szavaimmal...
te azt mondod a fény a lényeg, de ezen kívül nem mondasz mást a fény kapcsán, nem indokolod meg, nem racionalizálsz, beszéljen a kép
persze mondasz ezt azt, de nem a lényeget :D
az hogy egy elemzésnek az irodalomhoz vagy a tudományos megnyilvánuláshoz kell-e közelebb állnia elég nehéz kérdés, és ez újra a kommentem eléjén felvázolt paradoxonhoz vezet vissza, az elemzés funkcióját érinti. arra gondolok ugyanis (és most a végletekig egyszerűsítem a dolgot), hogy minél tudományosabb, racionálisabb a nyelv (elviekben) annál érthetőbb, felfoghatóbb, dekódolhatóbb tartalmat közvetít, ill. minél irodalmibb, érzékibb a nyelv annál kevésbé értelmezhető racionálisan. Azon az emberen tehát akit nem érint meg a kép segíthet e bármit is a két módszer közül valamelyik, ill. az az ember akit megérint szüksége van e bármiféle racionalizációra vagy egy újabb érzéki élményre, ami a képet más eszközökkel de tulajdonképpen megismétli?
szóval vagy legyél didaktikusabb vagy legyél homályosabb vagy legyél..
vagy MOST vagy
és természetesen ha akarnál se hallgass rám :D :D