Szerzők
›› Alexandra ›› Anikó ›› Doro ›› Enikő ›› Eszter ›› Kriszta ›› Florci ›› Giasway ›› iku map ›› Julia ›› Laszlo Orsolya ›› Laura ›› mesemasa ›› roomann ›› tamajko

Szabó Linda fotója


sziasztok!
a következő órára erről a fotóról várunk tőletek véleményeket, érzéseket, gondolatokat, észrevételeket 6-8 mondatban, komment formájában. ezt itt a bejegyzés alatt a komment linkre kattintva érhetitek el. jó munkát mindenkinek, határidő hétfő!

megj.: a képre kattintva megjelenik nagyban, aztán jobb klikkel lementhetitek.
ha valaki elakad - email bármelyikünknek.

19 Comments:

  1. F. Kriszta said...
    Ez a fotó többféle érzést és gondolatot vált ki belőlem. Nagyon tetszenek a rendezetten sorba ültetett fák és a lombokon átszűrődő napfény. Ezek szerintem nyugalmat és harmóniát sugároznak. A képet nagyon érdekessé teszi az, hogy "belelóg" egy ló feje. Szerintem éppen ez az, ami a fotón megbontja a természet harmóniáját. Szerintem kicsit olyan, mintha valaki (egy lovas) az erdőt szerette volna megörökíteni és a lova éppen "belelépett" volna a fényképező látószögébe...
    Laura said...
    Nekem diszharmóniát fejez ki.Közben pedig van egy pezsgés. Formát bont,mégpedig többféleképpen:Először is szinte fele-fele arányban van a képnek a szétválása,ami olyan szabályosnak tűnik a 2/3-ados bontás helyett és a centralitástól is eltér.Persze ez nem gond. Kicsit olyan mintha két kép lenne összemosva, persze nincsen.De mégis. Tavaszi hangulata van a fényekkel és a lombos fákkal.A ló pedig gyönyörű a sajátmaga valójában. Kár, hogy nem szabadon a szabadban. A pezsgést meg talán a ló és az út ellentétes tengelyen mozgása okozza...
    Anikó said...
    Nekem ez a fénykép Magritte egy festményét juttatta eszembe, melynek címe The blank check.

    (http://www.planetperplex.com/img/magritte_blank_check.jpg)

    (Mellesleg Randolph Blake Észlelés című könyvének ez a borítója.)

    Valószínűleg az erre való asszociációt elsődlegesen az erdő, és a lófej okozta, másodlagosan pedig a ló mögötti fák fényben való megtörése.

    Nagyon érdekesnek találom a kép térbemutatását. A bal oldalon a horizont felé futnak a fák sorai, a jobb oldalon pedig mintha épp ellenkezőleg, mi lennénk a horizont, és a fasorok felénk irányulnának. Ezt az ellenpontozást a lófejjel és a fénykezeléssel méginkább hangsúlyozza.
    A ló "mimikája" :) is mintha ezt az észlelésbeli bravúrt fejezné ki cinkos pillantásával.
    mesemasa said...
    olyan kép, amit a lószerető, emo-s lányok előszeretettel tennének be háttérképnek...
    meglepő, hogy bár a kép a természetben *fogant*, mégis (számomra) rendkívül természetellenes (sorba rendezett fák; egy felnyergelt ló közeli portréja)...
    pedig a ló akkor szép, ha szabad; a fa pedig akkor, ha kedvére nő, ott, ahol akar.
    a kinagyított képben találtam valamit, ami tetszett. a fa lombokon átszűrődő napsugarak vízcseppként mosódtak el, s kontrasztként rajzolódtak ki a ló pöttyei.
    mindent összevetve,
    egész esztétikusnak is lehetne találni,
    (de nekem nem tetszik).
    László Orsolya said...
    Ebben a képben szerintem az az érdekes, ahogy a kontraszttal "játszik". A pontosan két részre osztott kép egyik felében a fasor sötétjét a távolban beszűrődő fény töri meg,míg a kép másik felén fordítva, a világos háttér elé kerül a ló feje.A pöttyök és csíkok(fák) is mintha valami szabályosságot akarnának teremteni. Érdeme,hogy bár nagyon merevnek és elhatárolónak tűnik ez a megszerkesztettség,mégis képes egy képként működni.Ennek ellenére számomra nem fejez ki semmilyen érzelmi többletet,amit ló és erdő párosításától elvárnék.Nem tudom eldönteni,hogy örülni kéne a beáramló fénynek,vagy bánkódni a börtönként fenyegető,magasba kúszó erdő miatt.Így aztán valahogy kívül maradok lovon,erdőn,s a többin...
    Florci said...
    A tér-mélység ami feltűnik elsőnek, és,hogy a kép az elrendezés miatt egy kicsit nekem jobbra billen.A ló tekintetével akar megfogni az alkotó?Színesen is érdekes lenne ez a kép?
    Névtelen said...
    Nekem kicsit olyan ez a kép, mintha a lovas megállt volna az erdő közepén és azon gondolkodna, hogy most merre menjen tovább. Mert a fák között vezet több út is. De itt lehetősége nyílik, hogy eldöntse, hogy a rövidebb úton jut el a "fénybe", vagy választja a hosszabb utat, ami könnyen lehet, hogy izgalmasabb, mert közben bámi történhet, és úgy indul a "fény" felé. Nem érzem úgy, hogy a lónak bármiféle gyakorlatias szerepe lenne a kében. Inkább csak ott áll, vár, hogy mi jön majd ezután.
    Eszter said...
    A kép az éles kontrasztokkal a természetesség és a determináltság kettőssége között vibrál. A természet megbéklyózva jelenik meg, mint ahogyan a ló is. Így elveszítve, korlátozva az eredeti értéküket, a szabadságot, a szárnyalást.A fák a pontos rendezettségükkel egy sötét alagutat rajzolnak ki, mintha bekereteznék és meghatároznák a követendő utat. A kettősség szerepe feltűnik a kép fókuszpontjában is, hiszen két pontra vonzza a tekintetet - legalábbis az enyémet mindenképpen-. Az egyik pont az erdő fáival kikövezett út, a másik pedig a ló szeme, és a mellette beszűrődő fény. A természet zabolátlanságát a bekúszó fények jelenítik meg. A kép optikailag a rendezett ’geometriai’ formáknak van alárendelve, melyet néhol megtör a fénysugár, ezért számomra a diszharmónia dominál. Az érzetek folyamatos harca jelenik meg. … a megkötözött lélek elvágyódása és küzdelme…
    Géza said...
    Több mindenben az előttem szólókhoz csatlakoznék, a képet a fények és formák kontrasztja határozzák meg, így a fény árnyék, szabályos és szabálytalan alakok. A ló és az erdő meg ez a kompozíció jól megmozgathatják a fantáziánkat és az érzéseinket, ennek ellenére azt gondolom, hogy a gondos bellíttás és a technika, túlságosan uralkodik a képen.
    Doro said...
    A többiek hozzászólását olvasva, tökéletesen egyetértek abban, hogy ez egy mesterien komponált kép. A fekete-fehér technikának köszönhetően, a kép hihetetlenül kontrasztossá válik. A mintázatok, vektorok, fények, mintha egymás inverzei lennének. Már a kép elrendezése is ezen az ellentétességen alapszik, hiszen a fotó középpontját teljes egészében átszeli egy fa, ezzel is elkülönítve egymástól két oldalt. Így az egyiken a sűrű lombkorona miatt a sötét, míg a másikon a fehér ló, és a kiégett háttér miatt a világos uralkodik. A kontraszthatásokat fokozza a ló sötét szembogara, és a közvetlenül mellette elhelyezkedő hasonló méretű fehér fénynyaláb. A ló fehér alapon, fekete pöttyös mintázata, pedig visszatükröződik a sötét lombkoronán áthatoló fényfoltokban. De a bravúros formai szerkezeten túl, talán van egy még érdekesebb síkja a képnek. Történetesen pedig az, hogy ott van benne az idő. Mikor először megpillantottam a fotó a középkori freskókra emlékeztett, ahol a vektorok vezetik a tekintetet, hogy egy állókép történetet tudjon mesélni. De akár lehetne egy film két egymást követő képkockája is. Pont emiatt tetszett nekem Enikő kommentárja, mert ő is rögtön történetben kezdett gondolkodni. De vajon a lineáris-e a kép időkezelése? Nem lehet, hogy minden konvenciót félre dobva és a körkörösség elvét követve ez a ló, pont annak a hosszú fasornak a végén áll, ami oly sejtelmesen fut a távolba (hiszen erre utalnak a ló mögött összefutó fatörzsek is)? Nem tudom. Mindenester érdekesnek tűnhet, ha egy fotó meg tud jeleníteni több nézőpontot, amire eddig csak a festészet volt képes.
    Névtelen said...
    A kép számomra a végtelenséget és az állandóságot jeleníti meg - a fák végtelenbe nyúló,hosszú sorai és a ló szeplős feje oppozícióban állnak egymással.A legérdekesebb számomra a fény kör alakú beszűrődése, a ló szeme előtt.A fotó ezen szegmense az, amely a legtöbb kérdést felveti bennem. A ló a síkban van jelen, a kép előterében,
    míg a fák sorai a térérzet kitágítását hivatottak prezentálni, vagyis a térmélységet megteremteni - emiatt a kép egymástól elkülönülő, két szegmensre osztható.A ló feje nemcsak a kép mélységének szempontjából fontos kompozíciós elem, hanem a fotó horizontális síkját is két részre osztja. A kontraszt is ezt az oppozíciót követi, a kép bal oldalától fény és a külvilág)a jobb oldal felé sötétül a kép (az erdő belseje)- a ló tekintete pedig a sötét felé tekint.

    tamajko
    tamajko said...
    A kép számomra a végtelenséget és az állandóságot jeleníti meg - a fák végtelenbe nyúló,hosszú sorai és a ló szeplős feje oppozícióban állnak egymással.A legérdekesebb számomra a fény kör alakú beszűrődése, a ló szeme előtt.A fotó ezen szegmense az, amely a legtöbb kérdést felveti bennem. A ló a síkban van jelen, a kép előterében,
    míg a fák sorai a térérzet kitágítását hivatottak prezentálni, vagyis a térmélységet megteremteni - emiatt a kép egymástól elkülönülő, két szegmensre osztható.A ló feje nemcsak a kép mélységének szempontjából fontos kompozíciós elem, hanem a fotó horizontális síkját is két részre osztja. A kontraszt is ezt az oppozíciót követi, a kép bal oldalától fény és a külvilág)a jobb oldal felé sötétül a kép (az erdő belseje)- a ló tekintete pedig a sötét felé tekint.
    Julia said...
    Lehet, épp rossz passzban vagyok, de engem hidegen hagy ez a kép, kissé mesterkélt számomra. A tér megjelenítése valóban érdekes, a végtelenbe futó fák sora akár lenyűgöző is lehetne, de szerintem ezzel a lófejjel megspékelve kicsit mintha giccsbe hajlana a dolog (bár elég necces téma a giccs ahhoz, hogy csak úgy dobálózzak vele, igaz). Én is kontrasztosnak látom a képet, természetes vs. mesterséges: erdő és ló, de az erdő mesterségesen ültetett, a ló pedig felszerszámozott - mindenhol emberi beavatkozás nyoma. A fák között átszűrődő fehér fényfoltok "komplementerét" adják a ló fekete pöttyei, a ló szembogarát ellenpontozza a mellette lévő fényfolt. Nekem túl szabályos ez a kép, vagyis a kompozíció; talán túl sok minden van a kép kellős közepén: a legközelebbi fa, amely szinte középen ketté osztja a képet, a ló szeme és a folt. Talán a túlságos megszerkesztettsége miatt érzem azt, hogy "sok a jóból".
    Giasway said...
    A legtobb dolog mar elhangzott, annyit tennek hozza, hogy furcsa energiat hordoz, hogy a lofej merete es kozelsege miatt teljesen lefoglalja a tekintetet, kenyszeritenie kell magat az embernek, hogy mast is lasson, pedig az "igazsag" valahol a lovon kivul rejtozik... :) Miert is epp egy mesterseges erdoben vagyunk, szamomra ez az alapvato kerdes. Es ha az emberi kez teremeszetbe valo beavatkozasahoz jutunk el, akkor kap ertelmet a borszijakkal fogva tartott lo tekintete.
    Nem tudom, hogy a feladat celja a kompozicio, a fenyek, a melysegelesseg elemzese-e, de ugy gondolom, ha par mondat megfogalmazasat kertetek, talan egy az elso impressziora vagytok kivancsiak...
    roomann said...
    Giaswaynek
    igen erre gondoltunk..
    Alexandra said...
    Számomra a kép az ember természetbe való közbeavatkozását jeleníti meg. A ló nem szabad, a fák pedig erdőújratelepítés eredményei. Természetesen szemetszúr a jól kivehető mélység élesség, azonban nem ez az ami szerintem érdekessé teszi a képet. A lényeg véleményem szerint a ló és a fák. Együtt,de külön-külön is hatásos fotók lennének, mert egymagukban is elárulják mondanivalójukat. Összességében szerintem szomorú hangulatot ársazt a kép, de ahogyan Flóra is felvetette ezen szerintem nagyban változtatna ha színesben látnánk.
    /Internetes problémáim akadtak,így kicsit késve ugyan, de csatolom./
    roomann said...
    kommentet akartam de ez lett belőle
    Névtelen said...
    sziasztok!

    először is köszönöm a reakciókat a képemre..nem tudom elhangzott-e már valami a szerzővel kapcsolatban, annyit talán érdemes tudni, hogy egy szaktársatok vagyok
    A "tanár urakkal" úgy gondoltuk talán nem ártana, ha én is írnék pár sort
    Tehát:

    Általánosságban elmondható a legtöbb kommentre, hogy -soksor egymás reakcióit ismételve- túlságosan a külsőségekre, képszerkesztési eszközökre (mélység, kompozíció, arányok stb) koncentrálnak, egyszóval raconalizálnak.
    Természetesen ezek is részei, alkotóelemei a képnek, de egy kép -ha igazán kép- nem innen indul ki. Sem a készítés, sem a kép befogadása.
    Az első az érzés, egy hangulat megsejtése, fokozása. Mintegy ajtónak a megtalálása, amin aztán -elmélyülve- be lehet menni.
    Itt persze megállít a klasszikus probléma, a szavakkal történő visszaadás nehézsége, könnyen száraz frázisokká váló volta. Azt gondolom azonban , hogy lehetséges és nem hiábavaló próbálkozás ha megpróbáljuk megformálni benyomásainkat. De ennek a formálásnak -ha eszköze a szó- inkább az irodalomhoz kell közelebb állnia, mint a tudományos leírásokhoz. Előbb az érzések, aztán miértek és hogyanok.
    Bár meggyőződésem, hogy inkább a kép beszéljen , mint az alkotó a képről, pár szót talán megér, h mi mit indított el bennem...
    fura, hogy szinte senki sem arról ír, ami számomra a kép lényege, a "kimondani"/megmutatni késztetett érzések kiindulópontja...
    csak páran utaltak rá
    nevezetesen :
    a ló szemének és a mellette levő fényfoltnak a kapcsolatára
    számomra onnan indul ki az egész kép
    Látszólag szeparálódnak csak el a dolgok...a leglényegesebb összekapcsolja őket....ez pedig -bár jó lenne ha felesleges lenne leírnom- a fény
    úgy is mondhatnám, hogy a főszereplő itt a fény, aztán a ló, aztán csak az erdő...
    Ha városi környezetben, pl panelházak között szűrődne be ez a fény a ló szeme mellé, akkor is működne a dolog...nem lenne persze ugyanaz, mert számít, h itt fák vannak, de nem ez az elsődleges
    Persze láthatóak a civilizáció nyomai (sorba rendezett fák, kantár) de miért jelente feltétlenül rombolást, hanyatlást, “determináltságot”?
    A hangsúly a Most-on van..amit maga a fotó mivolt(a pillanat megragadása) is generál, de leginkább a fényfolt "pont odaesése"...igen ott az az út, meg a ló feje/nézésiránya is mutat valamerre, mindkettő a folytatás valamilyen lehetőségét hordozza magában...de az a fény akkor és ott esik pontoda...és az a lényeg

    Remélem nem voltam túl didaktikus…Valószínűleg nem ér meg ennyi szót ez a kép, mindenesetre ennek a képnek mélységétől függetlenül azt szorgalmaznám, ha először az érzések, az érzeti benyomások működnének, csak aztán a ráció...először sejtsük meg a képet,aztán ezt folyamatosan szem előtt tartva próbáljuk meg értelmezni/másoknak is megmutatni, hogy nekünk mit jelent.

    Köszi, h végigolvastátok
    Szabó Linda
    roomann said...
    a racionalizációról, mint általában az elméletgyártásról azt gondolom mankók az ember számára, de olyan mankók, amik csak akkor használhatók igazán, ha az ember már tud járni, de hát akkor meg mi szüksége van már rá?

    az elemzés számomra nem azt jelenti elsősorban, hogy a saját érzéseimet öntsem érzékelhető formába, sokkal inkább érdekel az, hogy ezeket a saját benyomásokat, hogyan tudom a ráció medrébe kovácsolni, azaz mindeki számára értehtővé tenni. én magamat alapvetően tudományos beállítottságúnak tartom, annak ellenére, hogy elég szkeptikus is vagyok (asszem ez el is várható egy elméleti embertől) a tudományos módszerekkel, a tudomány hatáskörével kapcsolatosan, mint ahogy azt már fentebb dióhéjban jeleztem.

    nálam a kép befogadása, nem azon a vonalon halad mint az elemzésírás. ellentétes a folyamatok. míg az első esetben átadom magam az élménynek és ezt követően (nem minden esetben) valamiféle racionalizáció felé közelítek (pl.: összekapcsolom más hasonló benyomásokkal), addig a második esetben pont fordítva a kimondhatótól, leírhatótól, racionálistól közelítek a kimondhatalan, leírhatatlan érzéki benyomások felé, abban reménykedve, hogy jobban nyakon tudom csípni így a szavaimmal...

    te azt mondod a fény a lényeg, de ezen kívül nem mondasz mást a fény kapcsán, nem indokolod meg, nem racionalizálsz, beszéljen a kép

    persze mondasz ezt azt, de nem a lényeget :D

    az hogy egy elemzésnek az irodalomhoz vagy a tudományos megnyilvánuláshoz kell-e közelebb állnia elég nehéz kérdés, és ez újra a kommentem eléjén felvázolt paradoxonhoz vezet vissza, az elemzés funkcióját érinti. arra gondolok ugyanis (és most a végletekig egyszerűsítem a dolgot), hogy minél tudományosabb, racionálisabb a nyelv (elviekben) annál érthetőbb, felfoghatóbb, dekódolhatóbb tartalmat közvetít, ill. minél irodalmibb, érzékibb a nyelv annál kevésbé értelmezhető racionálisan. Azon az emberen tehát akit nem érint meg a kép segíthet e bármit is a két módszer közül valamelyik, ill. az az ember akit megérint szüksége van e bármiféle racionalizációra vagy egy újabb érzéki élményre, ami a képet más eszközökkel de tulajdonképpen megismétli?

    szóval vagy legyél didaktikusabb vagy legyél homályosabb vagy legyél..

    vagy MOST vagy

    és természetesen ha akarnál se hallgass rám :D :D

Post a Comment



Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal