Henri Cartier-Bresson 1908-ban született. Eleinte (az 1920-as években) kizárólag festészettel foglalkozott, több francia mesternél is tanult, majd 1928-29-ben Cambridge-ben folytatott festészeti és irodalmi tanulmányokat. 1931-ben kezdett el fényképezni, az ekkor vásárolt Leicájához mindvégig hű maradt. 1935-ben New Yorkba költözött, szabadúszó fotográfusként dolgozott, és a filmezés technikáját is tanulmányozta. 1936-39 között a híres francia rendező, Jean Renoir asszisztenseként dolgozott, több fontos filmjében is segédkezett. 1937-ben Herbert Kleinnel dokumentumfilmet forgatott a spanyol köztársasági hadsereg kórházairól. 1939-ben a hadsereg tudósítószázadának fényképésze lett. 1940-43 között a Vogézekben egy hadifogoly-táborban raboskodott, de megszökött. 1944-45-ben végigfényképezte Franciaország és Párizs felszabadítását.
A háború után, 1947-ben világhírű kollégáival, Robert Capával, David Seymourral és Werner Bishoppal megalakítják a Magnum-ügynökséget. Szövetkezésük alapja a függetlenség és az alkotói autonómia volt, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a fotóügynökségeknek és a képes magazinoknak. Önállóan járták a maguk útjait, ezért felosztották egymás között a világot: Bresson Indiában, Kínában, Capa Izraelben, a Szovjetunióban, Bishop pedig Koreában, Dél-Amerikában fotózott.

Bressont több alkalommal is kitüntetik az Award of the Overseas Press Club of America díjával (1948, 1954, 1960, 1964). Az 1950-es évektől több nagyszabású fotós körutat tett, járt Indiában, Burmában, Pakisztánban, Indonéziában (1948-50), a Szovjetunióban (1954), Kínában (1959), Kubában, Mexikóban, Kanadában (1960). Az 1960-as években több dokumentumfilmet forgatott brit és német televíziók számára.

Első önálló kiállítását 1932-ben rendezte a New York-i Julien Levy Galériában, ettől kezdve fotográfiáit a világ legjelentősebb múzeumai és galériái mutatták be önálló kiállítások százain, így Budapesten is láthatóak voltak alkotásai. (forrás: Origo)



linkek
Fondation Henri Cartier-Bresson
Összeállítás a youtube-on