Kolozsváron született. Iskolai tanulmányait 14 évesen fejezte be. 1911-ben Pestre költöztek. Tizennyolc éves korától autodidakta újságíróként sportlapokat tudósított, verseket közölt. Megpróbálkozott a portréfényképezéssel is, rövid ideig műtermet is bérelt. A Színházi Életnek fotózott, ahol Angelo, Gyenes János, Willinger László mellett tanulta a szakmát. 1924-től sportfotókat csinált különböző újságoknak. Mindenütt ott volt, létrára mászott, falakon, háztetőkön tűnt fel, hogy eredeti, más által nem próbált látószögeket találjon, s mindenkit megelőzve fényképezhesse az eseményt. A 20-as évek végén a Pesti Napló Képes Mellékletében jelentek meg riportképei, Balogh Rudolf és Escher Károly mellett. 1928-1934 között Berlinben az Ullstein Lapok riportere, képei főként a Berliner Illustrierte Zeitungban jelentek meg. 1931-1934 között minden fontos fotós évkönyv közölte a képeit. Ekkorra sikeres, híres és az egyik legjobban fizetett fényképész lett. 1929-ben végigjárta a Közel-Keletet, 1932-ben fotografált a Graf Zeppelin Föld körüli útján. Képei arról tanúskodnak, hogy bátran alkalmazta az új fényképezés stílusjegyeit, a drámai látószögeket, kihasználta az alul- és felülnézet adta nem köznapi látványt, a hangsúlyozottan átlós szerkesztést, a fények és árnyékok feszültségteremtő erejét és kedvelte a merész formákat. 1934-től az USA-ban élt, a Harper's Bazaar fotósa. Itt jelent meg Think while you shoot (Gondolkozz, amikor fényképezel!) c. írása. Divatfotós lett, s az addig megszokott merev stúdióképektől gyökeresen eltérő divatképeket csinált: modelljeit kivitte a szabadba, életszerű helyzetekben, mozgás közben fényképezte őket; így máig ható iskolát teremtett. Az 1940-es évek elejére érte el sikerei csúcsát, őt tartották a világ legjobban kereső riporterének. A Ladies' Home Journal számára ekkor készítette a Hogyan él Amerika? c. híres sorozatát. Rendszeresen tartotta a kapcsolatot Magyarországgal. 1943-ban szívinfarktust kapott, felgyógyulása után egyre kevesebbet fényképezett, önéletrajzi ihletésű regényt írt. Egyre inkább elszegényedett, a pálya szélére került, kisfilmeket készített a tv számára.

John Esten kifejezése túlélte a fényképészt, a "Munkacsi movement", a "Munkácsi-lendület" stílusjeggyé vált a fotográfiában. Henry Cartier-Bresson és Richard Avedon egyaránt mesterének vallja. 1927-ben a Fotóriporter Szakcsoport titkára. (forrás: Artpol)



Linkek
Összeállítás a yotube-on