Sokoldalú, a legkülönbözőbb műfajokkal kísérletező avantgárd egyéniség volt. Legtermékenyebb alkotó periódusa a 20-as évek németországi művészetéhez kapcsolódott. A budapesti MA folyóirat köre nagy hatással volt rá. Elsődlegesen Nemes Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos portré- és tájfestészete segítette saját stílusa megteremtésében. Az 1919-es év legvégén elhagyta az országot, s előbb Bécsben, majd rövidesen, az Berlinben telepedett le. Miközben portré- és tájrajzaiban aktivista szemlélete továbbélt, Berlinben megismerkedett a nemzetközi dadaizmus és az orosz konstruktivizmus legfontosabb irányzataival és azok képviselőivel. 1922-től rendszeresen kiállított, Péri László magyar szobrásszal együtt a berlini Der Sturm galériában, és a berlini baloldali Novembergruppe-ban. 1921-től a bécsi MA munkatársa, berlini képviselője lett. A berlini hidak, transzformátorok ihletésére születtek 1921-ben dadaista jellegű "ipari tájképei", amelyek a MA által kiadott Horizont albumban is megjelentek. 1922-től festészetében a geometrikus absztrakció egy sajátos változata - amit üveg-architektúrának nevezett - vált uralkodóvá. 1922-ben Kassák Lajossal együtt Bécsben kiadta az Új Művészek Könyvét (magyarul és németül). 1923 tavaszától Walter Gropius meghívására a weimari Bauhausban tanított mint a legfiatalabb professzor. Ekkor születtek legharmonikusabb absztrakt festményei, fényképei, fotogramjai, "fotoplasztik"-jai, ekkor jelent meg a MA-ban a Filmváz. A nagyváros dinamikája c. filmszcenáriója, valamint a Bauhaus-sorozatban két önálló könyve: Festészet, fényképészet, film (1925) és Az anyagtól az építészetig (1929). Mire ez utóbbi megjelent, ő Gropius példáját követve 1928-ban elhagyta a Bauhaus-t, Berlinben telepedett le. Először Párizsban, a Werkbund-kiállításon, 1930-ban mutatta be Fény-tér-modulátor c. korai kinetikus szerkezetét, amely színes fényjátékot teremtett. Ennek felhasználásával született a Fekete-fehér-szürke filmjáték c. absztrakt filmje. Közben rendszeresen publikált - elsődlegesen fényképészetről. 1934-ben Amszterdamba, 1935-ben Londonba költözött, ahol gyakorlati, kereskedelmi feladatokat látott el Kepes Györggyel együtt. 1937-ben Gropius meghívására Chicagóba utazott, s véglegesen ott telepedett le, a New Bauhaus-American School of Design igazgatója lett. Miután a New Bauhaus anyagi okokból 1938-ban megszűnt, 1939 februárjában megalapította saját, School of Design elnevezésű iskoláját, amely 1944-ben Institute of Design nevet és főiskolai státust nyert. Egészen haláláig itt tanított. 1945-ben befejezte a Látás mozgásban c. alapvetően fontos könyvét, amely több évtizedes tapasztalatát összegezi.(forrás: fotoklikk)



linkek
The Moholy-Nagy Fundation - private family foundation
MOME - Moholy-Nagyról elnevezett művészeti egyetemünk honlapja
fotoklikk
Összeállítás Moholy munkáiból a youtube-on - érdemes ránézni a feltöltő channeljére, sok más alkotóról készített képes életrajzot