Halász Gyula, a fiatal festő azért ment Párizsba, hogy festészeti tanulmányokat folytasson. A Brassai nevet a kenyérkeresetül vállalt fényképezéshez vette föl. Ám néhány év múltán különös látásmódú fotóival egy csapásra ismert művész lett. Párizs utcáin, bordélyaiban fényképezett, kihasználva a sajátos éjszakai fényeket. Az 1933-ban megjelent Éjszakai Párizs című fotóalbumát máig a fényképészet történetének egyik kivételesen fontos könyvének tartják.

Már Párizsba érkezésekor barátságába fogadta őt az emigráns művészvilág, többek közt a magyar Tihanyi Lajos, az amerikai Henry Miller, a spanyol Picasso. A harmincas évek hozták meg számára a szürrealisták szimpátiáját, ekkor kerül kapcsolatba Salvador Dalíval, Giacomettivel, Tristan Tzarával, André Bretonnal, ekkor ismerte meg Matisse-t, Mirót, Légert, Le Corbusier-t. Harminc évig fényképezte Picassót, műveit és műtermét, egyúttal az alkotás folyamatát is megragadva. Ezen évek hozadéka, a Beszélgetések Picassóval, valamint az Életem művészei című kötete.

A fényképezés mellett a rajzolást és a szobrászkodást sem hagyta abba. Díszletet tervezett, fotódíszleteket készített, filmet forgatott (Amíg lesznek állatok című munkáját Cannes-ban díjazták), kiállításokat rendezett, rendkívül tevékeny életet élt. És rendületlenül fényképezett. Egészen haláláig! (forrás)