Kissé nehéz volt a választás, de végül ez a kép nyert nálam. Ez több, mint puszta természetfotó, számomra egy történet elevenedik meg. Mint egy mese, olyan. Kicsit talán félelmetes is. A "sűrű, sötét erdő" meséje ez nekem, ahol ez a pár halott falevél kapaszkodik egymásba, mégis valahogyan bájosak. Olyanok, mintha groteszk kis tündérek lebegnének, táncolnának egy elrejtett zugban. Vagy ugye mint a marionettek. De a pókháló olyan is, mint egy szinte láthatatlan függöny, amely elválasztja az előteret és a hátteret. Szóval tetszik a játék a mélységélességel. És a zöld borostyánlevelek kontrasztja is a kiszáradt falevekkel. Ráadásul szép keretet adnak a képnek. Igazán tetszik!